Borzalommal blogja

Most az érzéseimről,írok,amik eléggé meghatározták az életem,véleményem szerint!Ha egyetlen szóval kellene magam jellemezni,nem is tudnám,nekem furcsa lehet,másnak,nem de olyan harmóniátlannak tűnik,ahogy érzek és éreztem amióta csak tudatomnál vagyok!Nem tudom,hogy más is így van - e,de én mintha három,teljesen ellentétes érzéssel rendelkeznék...!Az egyik olyan,mint egy teljesen,beletörődő,közömbös,mindent tudomásúl vevő semmin nem csodálkozó,meghatódó,talán érzéketlen,közömbös,nem is tudom teljesen jellemezni!A másik egy nagyon megértő,mindenben,meghatódó,mindenen,segítőkész,udvarias átérző és beleérző ! A harmadik egy cinikus,rideg,hideg,nem törődő,néha még kicsit gonosz is!Nem tudnám megmondani igazából ,melyik az igazi,mikor,melyik tör felszinre,egy biztos,SOHA nem éreztem azt,hogy bárhol is otthon vagyok ,úgy igazán!Az az igazi,otthon íze soha nem volt és nincs meg bennem,mindig úgy érzem,mintha csak úgy..itt vagyok.. és kész!Teszem,mondom,ami épp oda illik avagy néha nem,de az otthon igazi melegsége meghittsége sehol nincs meg bennem.. még ott sem ahol lakom!Sem a szülői házban sem ,máshol,vannak helyek ahol jobban,vagy kevésbé jobban érzem magam de azt hogy ez az én otthonom ahová tartozom ,az az érzés ,mintha nem is lenne!Kicsit,mindig,mindenhol idegennek érzem magam!Még ott is ahol látszólag otthon vagyok!És ez az érzés az egész életemben eddig mindig elkisért,hol jobban,hol kevésbé!Érzelmek és érzések,kavarodása,sajnos elég furán!Ezt úgy irom most hogy teljesen közömbösen a puszta tényeket...!És a legszomorúbbnak azt tartom ,hogy a gyerekeim,unokáim(szégyenlem)de ők sem tudják ki váltani belőlem azt az igazi,teljes odaadó érzést,pedig én mindig iparkodom,hogy a tőlem telhető legtöbbet kapják meg és ők talán úgy is érzik én meg sajnos ezt kevésnek tartom..

sok kacat, ócskaság
mi évek óta összegyűlt
szerteszéjjel ott hevernek ők
a polcokon meg mindenütt.

Gyertyaszál, gyöngyszemek
felébetört mézeskalács
Hajcsatok, karkötők
s egy régen elszakított lánc.

Filléres emlékeim oly drágák nekem
Kidobni őket nincs erőm,
s mind értéktelen
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Ők tudják, mennyit ér az életem.

A művirág sok éve már
a céllövöldében kinyílt
Se fénye már, se illata
de őrzi még az álmait.

A rongybaba csak porfogó
és ott hever az asztalon
A lelke már az égbe szállt
de eltemetni nem tudom.

Filléres emlékeim oly drágák nekem...

Nem ketyeg az óra sem
törékeny szíve megszakadt
A kis tükör homályosan
őrzi még az arcokat.

Filléres emlékeim..... Egy régi dal a szalagon
és több a zaj már, mint a jel
De néhanap, ha felteszem
a múlt időt idézi fel.

Filléres emlékeim oly drágák nekem...

Hogy valami másról is szó essen,ne csak mindig a korházakról,elmondanám,hogy vidéken laktunk,nem messze BP.-től,az első emlék ami megmaradt:Tél van én utólagosan úgy gondolom,talán olyan másfél éves lehettem,anyám átvitt egy szomszédhoz,hogy vigyázzanak rám,milyen volt a házuk annyi rémlik hogy nagy,de ami nagyon megmaradt bennem,hogy nagy ablakuk volt egészen leért a derekamig.Azt mondták,azért kell ott lennem mert anyám rőzsét megy szedni az erdőbe,hogy legyen tüzelőnk!Igazából nem emlékszem arra sem,hogy mikor jött értem csak arra,hogy állok az ablak előtt,nézem,ahogy szakad a hó és sajnálatot érzek,mert ilyen nagy hóesésben el kellett anyámnak menni,A házigazdának volt egy gyereke fiú,mennyi idős volt ,nem tudom alig volt idősebb nálam,állt mellettem az ablaknál és azt mondta,hogy anyám,nem fog jönni,mert az erdőben farkasok vannak és a farkasok,megeszik anyámat,addig ijesztgetett ezzel amég sírva nem fakadtam,valószínü megsajnálhatott vagy nem tudom,de megvigasztalt,hogy csak viccelt velem,nincsenek farkasok és nem eszik meg anyámat!Talán.. ekkor találkoztam előszőr a "kegyetlenséggel",néha a gyerekek is nagyon kegyetlenek tudnak lenni,pedig a látszat nem ezt sugallja!Megvigasztalódtam és szó,nélkűl tovább álltam az ablak előtt,nézve a hóesést,mindaddig amég nem kezdett el sötétedni!Ennek az emléknek itt vége lett,arra sem emlékszem,vajon átvittek-e valaha máskor is hozzájuk!Azóta a hóról,mindig a farkasok is eszembe jutnak....

Végülis ha jól átgondolom,az átlaghoz képest ,talán túl sokat voltam korházban és nekem érdekes módon,valahogy nem okozott,megrázkódtatást,nem tudom,miért,de már nem is érdekel,talán soha nem is érdekelt,viszont,ha jobban nekiállok boncolgatni a dolgot,talán még nevetségesnek is tünhet,de valahogy mintha az az egy hely lett volna és lenne ahol az én érzéseimhez képest úgy igazán jól éreztem és talán érzem is magam(már,ha benn vagyok),később,hogy mikor pontosan nem is tudom,de azt tudtam meg,hogy azért töltöttem oly sok időt gyerekkoromban a korházakban,mert amikor megszülettem,azt mondták a szüleimnek,hogy nem fogom megérni az ötödik életévem úgy vigyázzanak rám,de hogy mi okból,milyen betegség azt soha nem tudtam meg,talán.. érdekelne,de annyira nem,hogy utána járjak,no meg azóta több mint 50 év eltelt,ki tudja lehet már nem is tudnám ki deríteni.Mindenesetre korházból ki - korházba be!A köztes idő nem volt valami tündérálom,de valahogy elviseltem,mint az életben mindent,lehet,hogy már kiskoromban megvolt az a tudat bennem,hogy széllel szemben,,,ma már úgy gondolom,hogy amit,Isten és a sors ki utalt számomra,bármit teszek,úgysem tudom elkerűlni,megtanúltam de akkor még valahogy a tudatalattimban lehetett!Érdekes,megintcsak számomra,hogy a gyerekek,vagy ösztönösen,vagy tudatosan de többet tudnak,mint,mi felnőttek hisszük.Néha azon gondolkodom,hogy talán,azért jutott nekem ilyen élet,hogy belőlem jobb anya legyen,mert bizony néha nagyon szükség volt erre,de ezt majd később,megpróbálok,valami sorrendet tartani,bár,nem mindig sikerűl!

Az első emlékeim,korházakhoz kötnek.Az első korházi emlékem:rácsos kiságy,nem tudom miért de soha nem rázott meg soha nem sírtam,soha nem vágytam haza egyszerűen ott voltam és kész,csináltam amit montak,hagytam hogy csináljanak amit kell,valahogy,olyan közömbösen türtem a dolgokat,ha anyám bejött azt is úgy vettem mintha ez természetes dolog lenne egy része annak ami velem kell,hogy történjen,az első korházban ahol voltam az ágyam mellett volt egy dupla ajtó amin egy kulcsluk volt,amikor vége volt a látogatásnak anyám vigasztalt,hogy ne sírjak,az ajtó másik oldala egy folyósón volt,látogatás után,mindig odajött a kulcslukhoz,még beszélt hozzám,igérte,majd jön,engem akkor már bilire űltettek a fülem a kulcslukon,halgattam,majd elment,nem rázott meg ,folyt az élet tovább,jött az útálatos hőmérőzés(végbélben),na ezt nagyon utáltam de tűrtem,ebből a korházból ezek az emlékek maradtak meg,ha szóltak hozzám,gondolatban válaszoltam,másra innen nem is emlékszem!Sem arra,hogy meddig voltam benn ,de biztosan jó ideig,mert a látogatások elég sokáig előfordúltak!Már valószínü valamivel nagyobbacska lehettem egy másik korházból az az emlékem,hogy az orvos és a nővérkék,nagyon szeretnek volt egy emlékem, az orvos felvett a karjára és úgy ment vizitelni,velem a karján,megjön anyám,átad neki miközben dicsérnek,hogy milyen kedves kislány vagyok a számból azt lehet hallani,hogy "kérem"meg "köszönöm" és hogy szeretnek,nem megrendezett dolog volt, az orvos arra emlékszem,nem tudta,hogy jön hozzám anyám,a tanúlság,amit ebből le vontam:érdemes kedvesnek lenni és csenben tűrni a szurikat ,meg a többi kellemetlen dolgot,szerencsére akkor már a hónom aljában mérték a lázam,de még,mindig közömbösen néztem a világot,magam körűl!

Család..

Olyan családba születtem bele,ezt akkor még nem tudtam,hogy miért nem lőtték le a "gólyát", ahol előttem már volt négy gyerek,rám,nem is számítottak(valamiért biztosan szükség volt rám a földön...)Gondolom,marhára örűltek nekem,de akkoriban,biztosan néhány embernek ismerős :"Lánynak szűlni,dicsőség,asszonynak kötelesség"Ez volt a szlogen,tehát reményem sem volt arra,hogy ne jöjjek erre a világra!Maximum,visszafordúlhattam volna, vagy udvarias lehettem volna a többi úszó tesóval..De,nem én marhára iparkodtam,meg is lett az eredménye!Sajnos,nem az ideális család és nem az ideális gyerek!Család:apám kurvázott,anyám részeges volt..!DE ezt sem tudtam még!Érdekes módon elég kicsi koromból maradtak emlékeim,akár hiszitek,akár,nem..!Már kb:olyan kilenc hónapos koromig,néhány dologra vissza emlékszem,amit én most nagyon érdekesnek tartok!Valószínű ezek olyan emlékek,amik,vagy sűrűn fordúltak velem elő,vagy valami okból megmaradtak bennem..!Amit,még furcsállok az ,hogy beszélni nem tudtam,de gondolkodtam(mindig annak a hangján aki hozzám szólt,vagy épp halottam a hangot)!

Milyen furcsa:okos gyerenek tartottam magam,bár ezt később elég dúrván le rombolták,bennem,telenyomtak kisebbségi érzéssel,amit kemény tusák után úgy -ahogy,felnőtt fejjel sikerűlt korrigálnom..!Bár néha még ma is elő -elő bukkan,de gyorsan megpróbálok megkűzdeni vele!Hát valami iszonytosan hülye neveltetésben volt részem,talán ez,talán a velem született természetem egy igen udvarias embert faragott belőlem!Sőt,túl udvariasat és,bár megkeményedtem az évek során,vannak dolgok amik a mai napig,meghatnak,megráznak és részvétet hoznak ki belőlem,olyankor megpróbálok,ha csak egy jó szóval.egy csenben meghallgatott,gonddal,vagy egy kis törődéssel segíteni,tapasztaltam ezek néha többet érnek,mint az anyagi segítség,amit úgysem tudnék nyújtani,most már!Életemnek pedig volt olyan időszaka ,hogy azt is tudtam..!Nem is gondoltam akkor,hogy az is be következhet,amikor én leszek,aki szégyenkezve de a kényszer hatására,nekem kell elfogadni,bizonyos dolgokat!Mentségemre szolgáljon,én úgy tudtam adni,hogy el tudták fogadni, a-nélkűl,hogy szégyent éreztek volna!Ez,nagy ajándék volt az élettől,nekem,ezt nem tudja megcsinálni sok ember!

Jégből vagyok

1. Csábít egy éj, egy sejtelmes látomás,
Csábít egy arc, mit egyszer kell, hogy láss,
És a szem, mit láttam már valahol,
És kék, és olyan szép.
És egy száj, mi most már szívéhez szól:
Tiéd volt az arc, tudom most már jól,
És azóta

R. ||: Jégből vagyok, talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed, olvaszd fel jégszívemet! :||

2. Ha valami fáj, nem érzem régen már,
És ez a láz csak álmomban éget tán,
És az arc, tudd meg, hogy tiéd,
Hívj!Nekem ennyi elég.
És a száj, ha hozzám szól majd még,
Meg kell értsed hát, ennyi épp elég,
Biztosan látod,

R. ||: Jégből vagyok, talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed, olvaszd fel jégszívemet! :||

3. Tudd meg hát, sohasem éreztem még,
Hogy szívem, szívem tiszta jég.
Hideg a nyár, vagy forró lehet a tél,
Nem segíthet más csak ha értem ég,
De meg kell lássad,

R. Jégből vagyok, talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed, olvaszd fel jégszívemet!

Az alkoholista.. Az alkoholistákra és általában a szenvedélybetegekre azt mondják,soha nem gyógyúlnak meg,legfeljebb szünetel a szenvedélyük!Nagy igazság van benne.Sok mindent átéltem sok mindenen keresztűl mentem,biztosan megpróbálok én is mint más ,mentségeket keresni magamnak,lehet hogy vannak is,senki sem úgy születik,hogy alkohollal vagy hasonlóval bújik ki az anyjából..de valahol,valahogy ,valamiért ki siklik az élete.Aztán vagy sikerűl helyre hoznia vagy nem..Nekem sok minden hatására,minden segítség nélkűl sikerűlt,ha jól számolom,immár 16.-éve épp karácsonykor,sikerűlt az hogy megittam az utólsó sörömet és azt mondtam:nem iszom,be fejeztem,nem azt mondom,hogy azóta soha többet nem ittam semmit,de volt akaraterőm ahoz,hogy ne folytassam az ivást,pár éve meg egyáltalán nem iszom semmilyen alkoholt,beteg lettem,olyan hogy azt sem tudom meddig tart még a földi életem és bármelyik pillanatban vége lehet,nem szeretném ha épp akkor lenne alkohol szagom amikor átugrom a földi élet határát!Nem azért írom le a dolgokat,hogy bárki sajnáljon,nincs szükségem rá,már,nincs!Lassan be töltöm a 60.évet,megedződtem,talán..túlságosan is.. olyan sok fájdalom,kudarc ért hogy talán rám illik az ,hogy jégből vagyok..szinte az egész életemben mindent magamnak kellett végigkűzdenem,igaz,voltak akik segítettek,némely ember nem is keveset,de mégis ott legbelűl, ahol a lélek lakozik ott mindennel egyedűl kellett megkűzdenem,és még kell is mert,egyetlen ember sem tudja a másikat teljesen megérteni csak akkor tudná ha ő lenne és ő élné át azt amit a másik,van egy idézet nem biztos,hogy jól idézem,de ezen el kellene sok embernek gondolkodnia:"Ember!Ha itélsz,sose feledd el amikor mások felett itélkezel,magadat itéled el, hisz TE a bíró épp úgy vétkezel!"